Tehetség a kiteljesedés útján.
„A legnagyobb tanári művészet az alkotás és felismerés örömének felébresztése.” Albert Einstein
Az az elmúlt 18 év megfigyelésem és tapasztalatom által lett világos számomra, hogy kiteljesedni, önazonos életet teremteni magunknak, korántsem az analitikus megközelítésen keresztül lehetséges, hanem a kreativitáson keresztül. Van, aki veleszületetten igen korán hordozza magában azon energiát, hogy hallgat a belső iránytűre és ha szerencsés a környezet támogatását is élvezi, már gyermekkorban elindul a saját önmegvalósítási útján.
Bár a Maslowi piramis csúcsa előtt jó pár szintet ki kell pipálni, mégis olyan világ bontakozik ki, hogy a folyamat akár meg is fordulhat, vagy már megis fordult. Mert miért is ne lehetne olyan, hogy az önbecsülésből indul ki minden más. Sokan keresik azt, hogy milyen területen találhatnak rá álmaik hivatására, feladatára, miben lelik tehetségüket, zsenialitásukat. Sokan jönnek azzal, hogy valami mást szeretnének, mint amit eddig tettek. Minden esetben amikor egy személyt sikerül ráálltatni a saját pályájára, megelőzi egy szemléletváltás. Korántsem az elmében történik ez meg, hanem a lélek szintjén a kreativitás által. Amiben, könnyeden, örömteljesen élünk meg, az vezet el minket arra a pályára, amiben teljessé válhatunk.
A „régi” megközelítés még azt hozta, hogy robotüzemmódban, 8-tól 16 óráig terjedő munkavégzés által majd a Maslowi szükséglet alapjait elérhetjük.
Az önmegvalósítás pedig kiváltságosok privilégiuma.
Az elmúlt egy évtized tapasztalata és a megfigyeléseim alapján, elmondhatom, hogy megfordult a piramis elmélet. ( persze nem mindenkinél, és nem minden esetben, de van rá sok példa) Amit mentálisan egészségesen felépíthetünk az életünkben az önvalóból indul. Sok 10-en éves korosztállyal foglalkozom, akik ezt a megközelítést már természetes módon hozzák, és életüket másképp már el sem tudják képzelni. Az új megközelítésében már nem csak a bal agyféltekés megközelítés a fenntartható (ami eddig 90 % -ban volt jelen), hanem együttműködve agyunk jobb, kreatívabb önvaló részét is "használni", megismerni, alkalmazni szükséges ahhoz, hogy pedagógiailag, személyiségünk feltudja venni a jövővel a versenyt. Legtöbben akkor érzik teljesen az életüket és élük meg azt az érzést, hogy teljesek, ha azt a tevékenységet végzik, amiben örömüket lelik, inspirálja őket, hasznos dolgot tesznek a társadalom számára.
Ha valaki ráébred a jobb agyféltekés örömteljes, sikerélményt is megtapasztaló érzésre, az előhívja az egyénből azokat a képességeket, amiben tehetsége van, amiben aztán sikeres lesz. Nem azt mondom, hogy a rendszeralapú gondolkodásra nincs szükség, hiszen a logika ugyan úgy része a teljességnek, a kiteljesedésnek. De a két dolgot, együtt működtetve érhetjük el azt a paradigmaváltást, ami éppen zajlik körülöttünk. És ami felé érdemes menni.
Ha jól belegondolunk, túl régóta tart az a civilizációnkban, hogy egy oldalú oktatás, gondolkodás az elfogadott. Régóta vannak próbálkozások a kreatív irányába, de egyelőre kisebb és leginkább a művészeti lehetőségekben jelenítik meg. De hát mindenki nem akar művész lenni igaz? Bár tény, a művészet megváltoztatja az embert, és formálja a nézőpontjait. A szellemi tápláléka elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyén felszabadítsa önmagában azokat a korlátokat, ami akadályozza a tehetségének kibontakozásában. Azt már el kell felejteni réges - régen, hogy az vagy amit elhitetnek veled. A lehetőségek valóban korlátlan módon állnak sorban előttünk, de addig nem vesszük észre amíg csak a bal agyféltekés üzemmódban létezünk. Önazonosságunk kulcsa a jobb agyféltekés gondolkodásban rejlik. Tehát a művészet más perspektívát ad, de létrehozni a cselekvő bal agyféltekénkkel tudunk. Így lesz meg az egyensúly.
Ha túl sok éket tömünk a fejünkbe, nem marad hely a kreatív megújító gondolatokra. Agyunk teletömött információi, eltereli a valódi önmagunk lehetőségét. Minden sikeres ember, arról számol be, hogy gazdagságának titka, hogy mind azt, amit csinál, szenvedéllyel, örömmel építette fel. Nem a szenvedés önmagáról lemondó személyiségével, hanem önmagát felvállaló kreatív részével.
Dr. Szendi Gábor magyar származású Kanadai orvos egyik riportjában említi meg azt a kutatási eredményt, ami az emberek legnagyobb stressz okozójaként az áll, hogy nem azt a munkát, hivatást, végzik amit szívesen (magyar nyelv csoda, SZÍVesen 😊) végeznének minden nap. Ez okozza a legnagyobb stresszt.
Ha mentálisan egészségesebb társadalomban szeretnénk élni, ahhoz az kell, hogy már az oktatásban megjelenjen az önkifejezés, kreativitás lehetőségei, ami által fejlődik személyiségük, érzelmi intelligenciájuk a gyerekeknek. ( felnőttkorban sem vagyunk még ezzel elkésve. ) Ez megalapozza annak a lehetőségét, hogy igazodjon az új generáció gondolkodásához, energiájához. Ha azt teszed, amiben szabad vagy, boldogabb világot is teremtesz magadnak. Logikus.
De ha fáradt vagy, agyad levan terhelve, lelked elvan hanyagolva nem leszel képes arra a szintre emelkedni, ahol az önmegvalósítás van előkészítve számodra. Van olyan verzió, ami a régi paradigmának felelt meg, hogy szenvedni kell ahhoz, hogy jó legyen, és az a jó ember, aki sokat küzd és áldozatiságban él. Ennek vége, hiszen dől össze minden, ami nem az értékesre, hanem kihasználásra épült. Régi hitrendszerek, ami korlátokra épült, dől össze. Dől össze a mennyiség és épül a minőség. Analógiában nézve, vége a csak a bal agyféltekés gondolkodásnak, hozzá kell emelni a jobb agyféltekés gondolkodásmódot. Így tudjuk megteremteni az egyensúlyt és így lelünk arra a hivatásra, amiben kiteljesedünk, tehetségünket leljük, ami által szabadok leszünk.
Ez történik, csak figyelj… 😊
